Hetek óta tartja izgalomban a közvéleményt a kormányzati kommunikáció, amely egy korrupció elleni új hivatal felállításáról szól, amely különösen erős jogosultságokkal képes lehet a korrupciós folyamatok során elveszett állami vagyon visszaszerzésére is. Az eddig elhangzott kevés konkrétum után most 2026. június 22-én megjelent a jogszabálytervezet a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalról. Fontos hangsúlyozni, hogy egyelőre ez cask egy tervezet, aminek még számos pontján kerülhet sor változtatásra.
E jogszabálytervezet elemzését védői oldalról egyértelműen indokolja, hogy a következő években a büntetőügyek gyakorlatát várhatóan alapvetően fogja befolyásolni az új szervezet felállítása, és a hatóságok oldalán megjelenő esetleges erős jogosítványok gyorsan vezethetnek a vádlottak védelemhez való jogának, eljárási garanciáinak leépítéséhez.
Az NVVH-ról szóló törvénytervezet egy új, széles jogosítványokkal rendelkező közvagyonvédelmi intézmény létrehozását irányozza elő. A tervezet kimondott célja, hogy a korábbi közvagyoni veszteségek, jogellenes vagyonkimentések, közpénzekkel kapcsolatos visszaélések és jogellenes vagyongyarapodások feltárása egységesebb, hatékonyabb és intézményesített keretek között történjen.
A javaslat jelentősége abban áll, hogy nem pusztán egy új ellenőrző szervet hozna létre, hanem egy olyan hivatalt, amely a közvagyonvédelmi vizsgálati funkciót bizonyos esetekben büntetőeljárási, közvádlói szereppel kapcsolná össze. Ez azt jelenti, hogy a Hivatal egyes ügyekben nemcsak feltárhatná a közvagyont érintő kockázatokat és visszaéléseket, hanem – ha a törvényi feltételek fennállnak – a büntetőeljárásban is meghatározó szereplővé válhatna.
A törvénytervezet alapgondolata
A tervezet kiindulópontja szerint a közvagyon sérelme nem csupán pénzügyi kérdés, hanem a közbizalom és a jogállami működés szempontjából is jelentős probléma. A közvagyonnal való visszaélés ugyanis nemcsak az államot vagy az önkormányzatokat érheti hátrányosan, hanem közvetve az állampolgárokat is, hiszen a közpénzek és közvagyoni elemek rendeltetésszerű felhasználása közérdek.
A törvénytervezet ezért a közvagyon fogalmát szélesen határozza meg. Nemcsak az állam vagy az önkormányzat jelenlegi tulajdonában álló dolgok, vagyonelemek és pénzügyi eszközök tartoznának ide, hanem azok is, amelyek korábban ilyen tulajdonban voltak, illetve onnan kerültek ki. A fogalom kiterjedne az államot vagy önkormányzatot megillető vagy korábban megillető vagyoni értékű jogosultságokra, részesedésekre, valamint meghatározott körben a Magyar Nemzeti Bankhoz és az annak befolyása alatt álló szervezetekhez kapcsolódó vagyonelemekre is.
Ez a széles fogalmi meghatározás azért lényeges, mert a Hivatal vizsgálati mozgástere ennek megfelelően igen tág lenne. A vizsgálatok nem csupán egy-egy konkrét szerződésre vagy kifizetésre irányulhatnának, hanem pénzmozgásokra, szerződéses láncokra, tényleges tulajdonosi kapcsolatokra, közbeszerzésekre, koncessziókra, támogatásokra, európai uniós forrásokra, állami vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokra és más vagyoni folyamatokra is.
Két egymásra épülő működési ág
A törvénytervezet egyik legfontosabb sajátossága, hogy a Hivatal működése két, egymásra épülő ágból állna.
Az első a közvagyonvédelmi vizsgálati ág. Ennek lényege, hogy a Hivatal bűncselekményi gyanú nélkül is vizsgálhatna közvagyont érintő ügyeket. A vizsgálat megindulhatna hivatalból, kockázatértékelés alapján, bejelentésre, panaszra vagy más szerv jelzése alapján. Ez a működési ág tehát nem abból indul ki, hogy már büntetőügy van, hanem abból, hogy a közvagyon felhasználásával kapcsolatban tisztázandó kockázat, szabálytalanság vagy vagyoni folyamat merül fel.
A második a büntetőeljárási ág. Ha a közvagyonvédelmi vizsgálat során bűncselekmény gyanúja állapítható meg, és az ügy a Hivatal büntetőeljárási hatáskörébe tartozik, az NVVH saját hatáskörben is eljárhatna. Ilyenkor a Hivatal nem egyszerűen feljelentést tevő vagy külső kezdeményező lenne, hanem a büntetőeljárásban az ügyészség helyébe léphetne. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy saját hatáskörbe vont ügyben a Hivatal gyakorolná az ügyészi jogokat, maga nyomozhatna vagy nyomoztathatna, felügyelhetné és irányíthatná a nyomozást, vádat emelhetne, majd képviselhetné a vádat a bíróság előtt.
Fontos garanciális és rendszertani elem, hogy ez nem párhuzamos ügyészi hatáskört jelentene. Ha az NVVH a vádemelés előtt saját hatáskörbe von egy ügyet, akkor az adott eljárásban az ügyészségi jogkörök az NVVH-hoz kerülnének. A vezetői összefoglaló alapján az általános ügyészségi szervezet az így saját hatáskörbe vont ügyet nem vehetné vissza.
Kockázatalapú ügykiválasztás és közvagyonvédelmi vizsgálat
A Hivatal közvagyonvédelmi kockázatértékelési tevékenységet végezne. Ennek célja az lenne, hogy azonosítsa a közvagyon felhasználásával és kezelésével kapcsolatos egyedi és rendszerszintű kockázatokat, intézményi hiányosságokat és lehetséges megoldásokat. A tervezet szerint a Hivatal az alkalmazott módszertant a honlapján közzétenné, ami az objektív és előzetesen megismerhető ügykiválasztás egyik garanciája lehet.
A közvagyonvédelmi vizsgálat kiterjedhetne a központi és önkormányzati költségvetési gazdálkodásra, előirányzatok felhasználására, államháztartási vagy európai uniós támogatásokra, ingyenes vagyonjuttatásokra, állami és önkormányzati vagyon kezelésére, valamint köztulajdonban álló gazdálkodó szervezetek vagyongazdálkodására. Az NVVH nem csak az állami szereplőket ellenőrizhetné, hiszen ha egy kedvezményezett államháztartási vagy uniós támogatásban, illetve ingyenes vagyonjuttatásban részesült, a Hivatal akár a kedvezményezett gazdálkodási tevékenységének egészét is vizsgálhatná.
A vizsgálati eszköztár szintén széles lenne. A Hivatal
adatokat és iratokat szerezhetne be,
iratbetekintést végezhetne, másolatot készíthetne,
nyilatkozatot kérhetne,
helyszíni vizsgálatot tarthatna,
elektronikus adatmentést végezhetne,
nyilvántartási adatokat és adatkapcsolatokat használhatna, adatokat kapcsolhatna össze és elemezhetne,
továbbá szakértő vagy más állami szerv közreműködését is igénybe vehetné.
A tervezet ugyanakkor garanciális korlátokat is tartalmaz. A vizsgálatot írásban kellene elrendelni, az elrendelő iratnak tartalmaznia kellene a vizsgálat jogalapját, tárgyát, célját és fő irányait. Az érintett előzetes értesítése ugyan mellőzhető lenne, ha az a vizsgálat eredményességét veszélyeztetné, de legkésőbb az első, együttműködését igénylő vizsgálati cselekménykor tájékoztatni kellene. Az érintett bizonyos vizsgálati cselekményekkel szemben kifogással is élhetne.
Bírság és együttműködési kötelezettség
A Hivatal vizsgálati jogosítványainak érvényesítését bírságolási lehetőség is támogatná. Aki az adatszolgáltatásra, iratbetekintés biztosítására, felvilágosításadásra, helyszíni vizsgálat tűrésére vagy más együttműködésre vonatkozó kötelezettségét szándékosan megszegi, bírsággal sújtható.
A bírság felső határa jelentős: természetes személy esetén ötvenezer forinttól ötvenmillió forintig, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén ötszázezer forinttól akár ötmilliárd forintig terjedhetne. Ez a szabályozási megoldás nyilvánvalóan azt célozza, hogy a bírság a nagy gazdasági súlyú szereplőkkel szemben is tényleges visszatartó erőt jelentsen.
Védői és jogállami szempontból ugyanakkor különös jelentősége van annak, hogy a bírság kiszabására irányuló eljárásban vizsgálni kellene az együttműködési kötelezettséget megalapozó felhívás vagy vizsgálati cselekmény jogszerűségét, szükségességét és arányosságát is. Ez fontos garanciális elem, mert a közvagyon védelme legitim cél, de az érintettek jogainak korlátozása csak törvényes, szükséges és arányos módon történhet.
Büntetőeljárási jelentőség
A törvénytervezet büntetőeljárási része különösen jelentős. A Hivatal a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott, szűkebb bűncselekményi körben járhatna el. Ez azt jelenti, hogy a közvagyonvédelmi vizsgálati hatáskör szélesebb lenne, mint a büntetőeljárási hatáskör. Nem minden közvagyon-kezelési probléma válna tehát automatikusan büntetőüggyé.
Ha azonban az ügy büntetőjogi útra kerül, az NVVH az előkészítő eljárástól a vádképviseletig teljes közvádlói szerepet tölthetne be. Előkészítő eljárást folytathatna, felügyelhetné a felderítés törvényességét, irányíthatná a vizsgálatot, maga is nyomozhatna, vádat emelhetne és képviselhetné a vádat a bíróság előtt. A vezetői összefoglaló alapján a Hivatal a vádemelés előtt más, már folyamatban lévő ügyet is saját hatáskörbe vonhatna, ha ez a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett, közvagyonból származó vagyon visszaszerzését és az állami büntetőigény érvényesítését hatékonyabban biztosítaná.
Ez a megoldás erősítheti a vagyonközpontú büntetőeljárási szemléletet. A Hivatal feladata nem csupán a felelősségre vonás lenne, hanem a bűncselekményből származó vagyon, a vagyonelkobzás alá eső előny és a kapcsolódó eszközök azonosítása, biztosítása és a későbbi vagyonelvonás megalapozása is. A végleges vagyonelvonásról azonban továbbra is bíróság döntene.
Vagyonvédelem büntetőeljáráson kívül is
A tervezet jelentősége abban is áll, hogy a Hivatal fellépése nem csak akkor vezethetne jogi következményhez, ha bűncselekmény gyanúja merül fel. A büntetőeljáráson kívüli ágban az NVVH jelentést készíthetne, hatósági vagy bírósági eljárást kezdeményezhetne, közérdekű keresetet indíthatna, közigazgatási hatósági eljárásban ügyféli jogokat gyakorolhatna, és a közvagyon védelme érdekében törvényességi fellépést alkalmazhatna.
Ez különösen fontos azokban az ügyekben, amelyeknél a közvagyon sérelme, a szabálytalan döntési folyamat vagy a gazdasági kockázat megállapítható, de a büntetőjogi felelősség feltételei nem állnak fenn, vagy az ügy nem tartozik a Hivatal büntetőeljárási hatáskörébe. A tervezet logikája szerint a közvagyonvédelmi vizsgálatnak ilyen esetekben is lehetne érdemi jogi következménye.
Szervezeti és személyi garanciák
Az NVVH az Alaptörvényben nevesített, Országgyűlés által megválasztott vezetésű, fejezetet irányító szervi jogállású központi költségvetési szerv lenne. Saját költségvetési fejezettel rendelkezne, feladatellátása során külső utasításnak nem lenne helye, működéséről pedig évente nyilvános beszámolót nyújtana be az Országgyűlésnek.
A Hivatalt elnök vezetné, munkáját négy elnökhelyettes segítené: a közpénzügyi elnökhelyettes, a nyomozati elnökhelyettes, a vádemelésért felelős elnökhelyettes és a fellebbviteli elnökhelyettes. A nyomozati, vádemelési és fellebbviteli elnökhelyettes ügyészségi szolgálati jogviszonyban álló ügyész lenne. Ez a modell azt kívánja biztosítani, hogy a Hivatalon belül egyszerre legyen jelen a közpénzügyi, vagyonfeltárási és büntetőeljárási szakértelem. Érdekes kérdést vet fel ugyanakkor az az elnökhelyettesek ügyészi szolgálati jogviszonya, hiszen ügyészként elvileg az ügyészi hierarchia részét képezik, és esküjüknél fogva utasíthatóak lennének a felettes ügyészek részéről. Ezt a fajta utasítási láncot tervezi vélhetően a jogalkotó áttörni az NVVH függetlensége érdekében, megtartva mégis ügyészi szolgálati jogviszonyukat.
A vezetők kiválasztásához, összeférhetetlenségéhez, vagyonnyilatkozatához és mentelmi jogához a tervezet részletes szabályokat kapcsol. Az elnököt és az elnökhelyetteseket az Országgyűlés választaná meg, ismételt megválasztásuk kizárt lenne. A politikai befolyástól való távolságot szolgálja, hogy a jelölést megelőző hat évben betöltött bizonyos politikai tisztségek kizárnák a megválasztást.
Különösen érzékeny pont: erős jogosítványok és jogállami garanciák
A törvénytervezet kétségtelenül erős állami fellépést tesz lehetővé. Ez a közvagyon védelme szempontjából indokolható cél, hiszen a közpénzekkel és közvagyonnal kapcsolatos visszaélések feltárása és a vagyon visszaszerzése kiemelt közérdek.
Ugyanakkor éppen a széles vizsgálati, adatszerzési, bírságolási és büntetőeljárási jogosítványok miatt különösen fontos, hogy az NVVH működése a gyakorlatban is megfeleljen a törvényesség, a pártatlanság, az arányosság, az adatbiztonság és a védelemhez való jog követelményeinek. A védett adatokhoz való hozzáférés, az elektronikus adatmentés, a helyszíni vizsgálat, az együttműködési kötelezettség kikényszerítése és a büntetőeljárás saját hatáskörbe vonása mind olyan eszközök, amelyek csak világos garanciák mellett alkalmazhatók jogállami módon.
Védői nézőpontból különösen fontos, hogy a terhelti jogok, az iratmegismerés, az indítványtétel, a jogorvoslat, a védekezés céljából készült iratok védelme és az ügyvédi titok sértetlensége minden eljárási szakaszban biztosított legyen. A hatékony vagyonvisszaszerzés nem állhat szemben a tisztességes eljárás követelményével; a kettőnek egyszerre kell érvényesülnie.
Hatálybalépés és gyakorlati működés
A vezetői összefoglaló alapján a szabályozás kétlépcsős indulással számol. A státusztörvény főszabály szerint a kihirdetést követő napon lépne hatályba, míg a büntetőeljárási törvényt módosító rendelkezések a kihirdetést követő 61. napon. Az első elnököt és a négy elnökhelyettest a hatálybalépéstől számított harminc napon belül kellene megválasztani.
Fontos azonban, hogy a jogi hatálybalépés és a tényleges működési kapacitás kiépülése nem ugyanaz. A Hivatal felállításához szükség lenne a vezetők megválasztására, a szervezeti és működési szabályzat kiadására, a költségvetési és biztonsági háttér kialakítására, az ügyészi, rendvédelmi, adó- és vámhatósági, valamint szakértői állomány felvételére, továbbá az elektronikus adatkapcsolatok és ügykezelési rendszerek kiépítésére. A Hivatal ezért a gyakorlatban várhatóan fokozatosan érhetné el teljes funkcionalitását.
Érintett lehet közvagyonvédelmi vagy vagyonvisszaszerzési ügyben?
Ha hatósági megkeresés, iratbekérés, vagyoni vizsgálat, zár alá vétel vagy büntetőeljárási kockázat merül fel, érdemes mielőbb jogi álláspontot kialakítani.
